Téli Ének - Echo Of Dalriada

Jönnék, hogyha várnának, ha keserû- kínos vártának
Keserû- kínos rabja nem lennék?
Maradnék, hogyha hagynának, és tüze lépteim szárnyának
Ellent nem állhatna az ég?
Ha eljõ az éj, leszállok csendben, ajkam fagyba-, hóba dermedten súgja:
Eljött újra a dermesztõ sötét.
Õsi a kéj, de így van rendben, túl soká, s magam szenvedtem, s ismét
lesz,
Ki csendben lehunyja két szemét?

Téli ének, árnyékok égnek
Fáklyák az égnek, hamu mind már.
Árnyékok égnek, holt- hideg fények
Ha eljõ az út vége, hol talál?

Jégvirágon járok én?
Sûrû ködben, télben, erdõ rejtekén?
De napsütésben újra élnék, lázban tart, s a
Tavasz dala is felzeng majd!