"Fekszem a faldan
Fekszem a faldan,
nazem az eget.
Takaletes aˇllapot
talaˇn szerda lehet.
Mikazbena lapokat osztja
zald szemavel naz raˇm,
Kicsit megarint,
de csak aşgy namaˇn.
A messzi taˇvolbałl mintha a
hangjaˇt hallanaˇm,
de lehet, tavedek, maˇsnak
nem mondanaˇm.
Naha megarint,
jaˇtszik velem a szal,
de csak suttog,
hangosan nem beszal.
S meditaˇl mikor a lapot
a faldre rakja, egymaˇs mella, rendezett
sorokba.
Fekszem a faldan,
nazem az eget.
Mellettem macskaˇt,
a felhaµt, a szelet.
Mikazben a lapokat osztja
zald szemavel naz raˇm.
Kicsit megarint, de
csak egaszen namaˇn.
S meditaˇl mikor a lapot
a faldre rakja.
Hosszaş barna hajaˇt
a vaˇllaˇn haˇtra dobja.
Csak fekszem a faldan,
itt olyan maˇs minden.
Szavesen kelnak,
de egy csepp eraµm sincsen.
Csak nazem az eget,
fent olyan maˇs minden.
NYugalmat aˇrazt, egyszer
nazd meg majd innen..."
|